VERS

Ocsovai Ferenc: Koponyák hegyén

Minden üres.
Meddő, sík és sivár.
Sem színek, sem formák,
sem zajok, sem illatok.
Körülnézek a lakásban,
és rá kell jönnöm,
hogy itt most már én is
csupán egy mellékes,
kelletlen tereptárgy vagyok.

A könyörtelen bűn és balga mulasztás
ledolgoztatik, és egy végtelen hosszú
Nagypéntek után talán egy napon
végre a húsvéti áldozat ára megtérül.
Egy bolygó központi csillag nélkül.
Egy nyirkos, hideg, sötét szoba
befalazva, ajtó és ablak nélkül.
Gyertya lángja fény s tűz nélkül.
Egy árva dallam múzsa nélkül.