kapálgatja lényem a gond
néhány stressz a napszámosa
mondatomból jaj-ültetvény
fut tova a távolokba

könyvtartályból szöveg csepeg
nedvesedik az ész az agy
ha kiborít a tudomány
versbe borítom magamat

bizsergető hiányodtól
vakaródzik most a paplan
tisztálkodik a sötétség
bánat mosdik poharamban

amott túl a betűgyepen
két szó között csoda terem
nő kopog a mennyezeten
ez itten az ábránd-terem

kapálgatja lényem a hév
szenvedély a napszámosa
sok örökzöld életkedvet
ültetünk a lábnyomodba