Tőlem jöhetne bárhonnan. Én szívesen átadnám már a helyemet.
Lehetne fekete vagy sárga, nekem mindegy. Gondold csak el, neked is jobb lenne, nem ilyen vén csajokkal kellene dolgoznod. És mosolyogna, képzeld csak el, jóformán mindig mosolyogna.
Mert az éhínségnél minden jobb. És végre kivetethetnéd a szilikont a melleidből, mert azért fáj mindig a hátad, a nyakadba akasztott mázsás súlyoktól, És azért fájnak a lábaid, mert hátradőlve jársz, hogy kiegyensúlyozd magad. De most eldobhatnád mind a két betétet, és nem kéne kuporgatnod a fogpótlásra se. Mert rivalizálnod nem kellene többé. Mert a más föld szülötte kőkemény, íratlan szabályokat hoz a kapcsolatokat illetően. Neki tabu lesz minden férfi, aki egy kicsit is elkötelezte magát. Sőt, olyan nem lesz, hogy kicsit vagy nagyon, mert csak igen lesz vagy nem. A pasik nem játszhatnak többé a nőkkel, meg kell mondaniuk pontosan, hogy mit akarnak. Mert képzeld csak el, a keleti típusú társadalmakban ára van a nőnek, hol tényleges, hol jelképes. És például nem eshetne meg ott, ahogy itt a te pasid olykor berúg, és kirúg téged, bár reggel visszavonja. Te meg kezded megszokni, hogy ez így megy. Mert ott nem így megy, ott számon van tartva az a rengeteg női házimunka. És becse van, mert a család egy jó meleg este, így télvíz idején millió apróságon múlik. Sok tele kis pocakon főleg. Ember- és állathason, hisz nektek is vannak állataitok. Haszon és hobbi is. Hát képzeld el, hogy nem lehetne csak úgy kirúgni téged, még szóban se, a Feri meg tabu lenne. Érinthetetlen minden nő számára. Nem kellene neked se új ruha, se barnító krém. Mert ezen agyalsz mindig, ha összefutunk, hogy hogyan tedd magad nélkülözhetetlenné a pasi számára, és hogyan simulj bele egyre jobban az életébe. És főleg, hogy mikor legyél izgató neki, és mikor teljen az este az állandóság, megszokottság jegyében.
Hát gondold csak most el, hogy nem lenne szükség semmilyen önidomításra. Lehetnél az, aki éppen vagy. És ne mondd nekem, hogy nem szeretne dolgozni a mosolygós jövevény, mert lassan beleszokna az itteni életbe. Tudod, az éhínségnél minden jobb. És biztos vagyok benne, hogy ott, ahonnan jön, nem dolgoztatják halálra az öregeket.
Bizony, bogaram, ott nincs egyre feljebb emelt nyugdíjkorhatár, mert hálistennek nem tudják, ki hány éves. Egyszerűen nem tartják számon, ki mikor született. Mert nem az én, hanem a mi a fontos. Ebbe születnek bele.
És ott nem számolgatnak, hanem látnak. Meglátják, ha valaki már kevesebbet bír, vagy semmit sem. Látják a járásán, hallják a nyögésein, ahogy feltápászkodik vagy amikor leül.
De neked, bogaram, van-e szemed és füled? Engem látó, engem hallgató, miközben ragaszkodsz ehhez az egyszál emberhez.
Kézzel, lábbal.
Vélemény, hozzászólás?