varázslat mondták s fölnevettek
magad a tájjal körbevetted
felhővel fával napsugárral
feléd a tegnap korma szárnyal
de nem hiszed hogy baj lehetne
magad a tárnán áteresztve
végül a ködbe érkezel meg
s ha kérded furcsán mért kezelnek
valaki ír az égre választ
magadat túl le mégse árazd
hiszen az átkok ajtaján át
te viszed majd a hajnal ágát
s leteszed ott hol arra várnak
fekete felhők barna árnyak
akik az álmod újra látják
s lebontják arcod furcsa gátját
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?