Home / Vers / Varjú Zoltán: Mondatvégi jel…telen

Mondatvégi jel…telen

Varjú Zoltán

Sehogy sem lehet nem »a mindenképp
az« ami engem ösztönöz:
merni kell akkor is amikor a lélek
gyáva és a test – léha rest –
tetemre hív a szív hiánya bánt
hiába szánt a tegnap mást a mában
bennem ötszöröz vagy inkább tízszerez
a nulla élő hulla lesz a nesz ricsaj
esetleg óriásvihar megálljt parancsoló
amelyben semmi más nem olvad el
csupán az égi jel a szép a jó a szó
mögött az olvasó és a mondatvégi jel

Varjú Zoltán verse legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük