csókod a szappan
habzik az élet
ahogy mosdanak
bennem a gének

Arany Sinka közt
vers gyújtja lámpám
kopik a vírus
gyengül a járvány

két lábam nézi
milyen a lépted
s sejtemben érted
zörög az ének

szorgos gyönyöröd
édent arat ma
betűt fúj bájad
mondat kupacba

szófüggöny mögött
összeáll minden
együtt mocorgunk
röpül a szívem

agyamon körben
erős sejtsövény
mögötte játszik
örömet az én