VERS

Bartha György: a társasházlakó

már a hold miatt sem szomorkodok
és csupán a sarki kisboltig járok
mióta a szomszédasszony elköltözött
előzőleg kedvemért kifestette a folyosót
paul klee papír után-nyomatokkal díszítette
a még halvány sárga falat
néha megállok megcsodálom már
évek óta nem tépte le senki őket pedig
peckesen csattogó papucsom immár
inkább csak csoszog újra nyár van
emlékezem elnyűtt vászonszatyrom kezemben
erőtlen szél-fújta lebeg és a hosszúlábú nyári ruhás
lányok után még elvétve felkapom fejem
egyedül a vén juharfák kísérnek
friss térkövekbe ágyazva réveteg