Futóhomokként pergett az idő
ujjaink között,
míg friss záporként
belénk költözött a nyár,
és a lassan kötött, dombból nőtt hegyen
házfalunk mögött a betont főzte
a tikkadt nyári fény.
A szürke torzók karja is kinőtt,
de mint gyíkfarok, ha sebzik,
hasadt.
Gyógyulást mormol magában az ősz,
futva a réten át, mint láthatatlan szél a fűszálak között.
A rohanásban fogcsikorgást hallani csak,
ahogy perceg.
Toga
2022. 08. 25.
Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?