Mindig arra vágytam, hogy meséljek rólad anyának.
Büszkén hangoztassam a neved.
Mikor felnyitom a telefonom, a te arcod legyen, amivel elsőként találkozom.
S ne is akarjak tovább haladni, csak bután mosolyogni… az időre.
Hogy nem fogom tudni, hogy mit mondjak majd a csókunk után.
Vagy hogy nyári esték közepén. Én a kerti székben, s te bennem,
mint két egymásba csúsztatott szék.
Hogy egy-egy íz; egy-egy zene majd rád emlékeztet.
És hogy ettől évek múlva majd megőrülök.
Ilyennek képzeltem el...