A part nem marad,
csendben folyik el.
Perselymalacokat,
hiányérzetet
sodor magával
az áradó idő,
melyben színtelen
sok kis képen együtt
feltűnik előttem
apám, anyám, majd
sárkány-testvéreim.
Ki tudja,
hányadszor
kezdek már beléjük?
Mint rohanó elmetaxi,
száguldok vízen,
levegőben.
Talán tűnőbbnek,
talán egy kicsit állatibbnak,
de mindenképpen
sikerülnek.
Benyó Tamás verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
