hajnalban az utcán
csókák szólnak utánam
varjak kárognak le
hangjuk nem a füleimben
hajam szálain mennek be
összes ki és eltakart pórusaim
levegőtlen térben immár
a kivágott tar fák között
idomított néma betonjárda
talpamon olcsó cipő
az is már csak arra jó hogy
a madarak síró hangját remegő térdeimen
majd combjaimon lefele irányítsa
levezetve lábszáramhoz kösse
lépésenként hogy földbe ültessem
hátha még
hátha
Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?