VERS

Szente B. Levente: Bolyongások

amikor a rózsák álomba merülnek
és mint a tejfehér köd
lassan kavarogva búcsút intenek
belepik a vérző leveleket

amikor már lemarta a rozsda ősz tincseid
és szegény a szó – csak alamizsna
szájakban az elfeledett kincs
túl a sebző dalokon vajon mi tajtékzik –

a pillanat hogy szerettél éltél
a puszta tündéri lét hol lebegtél ölben
fákban kecses virágillatok harmatos egén
könnyeidben vajon még egyszer újjászületnék?

Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .