Lencsés Károly: Na akkor na ott
Olvadó fellegek. Messze előtted a vérző hold az ég peremébe bukik.
Sétálsz, csak mész bele mélyen a távolságba.
Benned fürdik a vágy, hogy kilépj egyszer magadból.
Megszületni. Meghalni mindegy…
Mosdottan, megtisztulva nyithass ajtót magadra.
Kikönyökölve ablakodból, aranyba borulj valami naplementébe,
Ahol nem ragaszkodsz annyira, ahol megszabadulsz,
Nélkülem, különbet érzel, na ott, na akkor, de Atyád mellett soha…
Lencsés Károly verse legutóbb a Szöveten:
Ezeket is olvasd el!
Géczi János: A slambuc
Lencsés Károly: Fény, Konyha, Szoba és árnyékok
One Comment
Pingback: