VERS

Lencsés Károly: Mikor szememet

Mielőtt elmegyek
Mindig köszönök
A küszöböt átlépni
Nem bírnám intésed nélkül.
Terhem fele is sok
Amit elbírok.

Zsákom helyettem
Rémálmom velem hordod.
Leégett lelkem
Újra gyújtod
Lerágott csontjaim
Eleven hússal védi törődésed.

Ez pedig jókívánságod
Amivel üldözöl
Imád, áldásod, ami
Kézen fog s vezet,
Mikor szememet félelmem,
Vagy gyávaságom sötétje borítja.

Lencsés Károly verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .