Elnémultak a kültelki lakótelepek
a tömbházak kábán hanyatt a Remíz-kanyar sem csikorog
az éjfélutáni féltékenységi áriák névnapi prolipetárdák
részeg gajdolások üldöző rohanások döngő lábdobogások
helyébe konok némaság henteredett pólyapuhán
a fegyelmezetten fülelő összeesküvők némasága
vagy a csikorgó fogú büszke haldoklóké
ki tudja de fülsiketítő
akár valamikor az építés szülő robaja volt itt
vagy még azelőtt a telep helyén állt temetőkerté
vagy a célba igyekvő gyújtóbombák zuhanás sikolya
kábán hanyatt a lakótelepi házak beton hasábjai
halomban a visszafojtott csöndek is köztük
mintha víz alá süllyedt világban élnénk máris
hallgatunk nézünk s vészesen sziszegve fogy a levegő
míg felettünk a holdtányér Munch-asszonyarcot mintáz.
Köves István verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?