Oláh Károly: [ma írok neked…]

ma írok neked hogy holnap
megtöltsd magad ezekkel a színekkel amiket szabadtéri erkélyemről látok
azért is írok hogy elmerülj minden versemben
amelyek titokban őrültebb és őrültebb álomként szállnak hozzád
szenvedélyünk hempergő hullámán érzem ajkaid mézízét
az almavirágzás könnyedségét
tavak és folyók mélységét ami túlcsordul egy meneküléssel
és ellenállhatatlan vágyat ébreszt hogy újra lélegezzem a réti pipacsok törékenységét
hogy újjászülethessek a hársfád közelében
akarok szívedbe vetni virágzó magokat melyek addig csíráznak míg kezünkben
szét nem pattannak
mindezt azért hogy éjszakáink fényre nyíljanak
és ezen a titkos kerten keresztül
a szeretet költészetét lélegezve
neked üzenem…
hogy ne kóborolj más bolygón
csak az enyémen