Kalász István: Ifjúság

A lakótelep. A székes város. Földön könyvek
foltos szótár csendben legyetek. Apátok dolgozik
én kórusban hátul tátva lélegzek. Anyámmal
hajnali fagyban piacra. KISZbe bele vállat behúzva.
Apám ütése. Anyám dúdolása. Akácok előtt disznótor.
Öreg kutya örömvinnyogása. Függönnyel osztott
a saját szoba. Anyám hangja: Vedd le a képét. Che gyilkos
letépte. Templomok áruház előtt rekedt kiabálás. A
sok-sok elharapott ki-ne-mondd. Vizes virslis első léggömb
májusok zsebcímerek. Vonatok temetések. Levis Lee Wrangler?
Lánnyal kölcsönlakásban. Hendrix. Banán karácsonyra. Gogol
tétje fázós érettségire. Az első meghalhatok hajnal. Ginsberg
Kerauac József Attila küszöbére téve. Licensz cigaretta
szolidarnosc vodka munkakönyv az országjárástól füstölő
olajkályha. Stachura a többiekkel. Szerelem. És a reszketés.
Hokedlin billegés. Az első kínai sony az első költőbarát.
Ma már tudom: ő jelentett mindig. Ő rólam akkor.

Kalász István verse legutóbb a Szöveten: