Emma Lazarus: Az új kolosszus

Ez más, mint a görögök hírhedt bronzóriása,
Ki végtagjait egy kikötő két partján nyugtatta;
Itt, a tenger áztatta kapunkban, a naplementében áll
Egy hatalmas nőalak fáklyával, minek lángja
Megzabolázott villám, és neve: Száműzöttek anyja.
Markában üdvözlő jelzőtűz ragyog,
Várja a világ száműzöttjeit; lágy tekintetet vetve
A testvérvárosok alkotta kikötőre.
– Ősi földek, tartsátok meg dicső múltatok! – kiáltják
Néma ajkai. – Adjátok nekem elgyötört szegényeiteket,
Kiknek összebújt tömegei szabad lélegzetre vágynak,
Nyüzsgő partjaitok elesett hulladékát.
„Küldjétek hozzám a hontalanokat, az elesetteket,
Fáklyám nekik világít az aranykapu mellett!”

*Emma Lazarus, amerikai költő, akinek Az új kolosszus című
versét a New York-i Szabadság szobor talpazatába vésték.

Fordította: Márkus László

Márkus László legutóbb a Szöveten: