Lencsés Károly: AZ

el se kezdődött a VALAMI máris megfeneklett: AZ

dióhéj hajóm tűhegynyi örvény sodra MARADÁS

amilyen kicsi a világ én épp oly apró vagyok benne még

szálka se lehetek szemedbe mert félre állok ha úgy lesz

gyáva ember aki nem áll ki magáért anyám OLYAN apám szépen rajzolt

egyszer lerajzolt mondta anyám olyan volt mint egy fénykép a hangja

egyáltalán nem merengő a tekintete száraz mint a letört napraforgó GÓRÉ

körülbelül ennyi anekdota maradt belőle meg meg hogy sör és pálinka

és olyankor asszonyfenyítés ököllel állítólag egyszer láttam és azóta dadogok

zárójelentéseim mappába fogva időrendbe nem úgy mint zaklatott

holdbéli énem mely magam előtt is rejtély ÖSSZEVISSZA de el kell mondjam nem ezt akartam

emlékszem hogy választhattam még ahol valami MÁS és ÉN együtt

Isten nem az atyám hanem a részem és nem kézen fog hanem kiszakít magából

és leszek kocsmafalnak támasztott férfibicikli ami hetek óta árván eső ver rozsda esz

talán csak elfelejtett az AKIÉ VAGYOK talán holnap este értem megy de az is lehet hogy árokba fulladt

egy pár utcával lejjebb egy kiégett lámpavas alatt…

Lencsés Károly verse legutóbb a Szöveten: