félelmetes bohóccá maszkírozott arc. a Karinthy
jó lélek egypercesei még mindig felderítenek.
felröhögök kínjaim felett áttűz néhány közhely,
de azt nem szeretem, ha egyszerre esik és süt a Nap.
a tóba zuhant darabokon miszlikbe törnek a színek,
hogy elkárhozzanak a sötétben, és ezt nem jó látni.
inkább emlékek nélküli agónia lenne korrekt.

ma is borult az ég, és ha esni kezd meztelenül
kiállok alá, és a júniusi hűvös eső lemállasztja arcom.
fehér máz alatt rohanó tegnap még feszes máz, aztán ráncba mált ma.
görcs ízületes ujjaim görbék karmok, mintha folyton kaparnék.
ázott föld melege tesped a talpam alatt. vonagló testbe
süpped a bokám taposok mozgás definíciója hazugság,
ha megállok körém kövült lényedbe maradok.

és ezt nem akarom…
elmennék nélküled új elméleteket gyártani,
hogy a kukába dobhatod a racionalitást.
szeletelt húsz deka holnapra kenyérhaj, víz,
valaki más kolbászt füstöl, és hízik a saját elméletein.

tapasz, puha sár, megnyugvás folytja le a nekiütközés ereje átütő,
s ha csillagokat lát nála este van nem fájdalom.
nem a fájdalma áll elé, tévesen azt hiszi tövig szúrt szíve közepe seb
hazudnék magamnak olyat ahol nincsenek paneltüzek
berendezett szobába bujkálnék, és ha
jönnél, hogy baj van csak felolvasnék neked az én elméleteimből…