Nem látom a rímeket.
Foszlott tudatom csak érez.
Nem szégyellem magányomat,
Fölöttem kép, rajz a vers, dobott kés véres.
Nem látom meg,
Szemedben a fényt, szemed
Sötét, szemem vak, tapintással
Élek. Az élek simák, a feketék fehérek.
Én, figyellek…
Nem látom, de mégis beüt
Minden találgatásom, amikor
Becézlek, szeretlek, téged.
Lencsés Károly verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
