VERS

Debreczeny György: fellebbenő rongy*

az egyetlen megidézett test
egy lépés közben elveszett
nem tudhatod
fáklya a sötétség
kezedben szorongatott orchidea
a zuhanásban

megrázza magát az éjszaka
amit álmomba küldtél
ó a disznóólból
babaházat csináltál
halottak lélegzetére mozog
a harangszó a pocsolyákon

a csupasz fáktól nem több az ég
az egybeszabott rongy
fellebbenő fátyla
lombtalan susog
a történet folyásirányával szemben
izzadt gyerekkezek
hószirom

montázs Bora verseiből

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .