GALÉRIA,  PRÓZAIRODALOM

Bartha György: 6. levél

Kedves Milán,

ma már a második napja, hogy egy raktárhelységben húzódom meg. A felhalmozott hordók, ládák közt egy tábori ágyon kívül más bútor nincs. Most is ezen görnyedve, a térdemen írok. Hogy ez a levél mikor és hogyan jut majd el hozzád, nem tudom… Szóval a kocsma, miután a csehóban a pincérnő zárórát hirdetett, a vendégek lassan kiszállingóztak, s magam is szedelőzködni kezdtem, félelemmel telítetten, hiszen nem volt hova “haza” menem. Biztos voltam, hogy valahol az éjszakában megfagyok. A nő azonban az ajtóban megállított.

Bartha György alkotásai

– Maga meg hova megy? – kérdezte. – Van itt ismerőse, rokona? .Még soha nem láttam… Idegen.

Álltam ott az ajtóban sápadt-fehéren, reszkettem a még átázott nedves ruháimban.

ásnap korán ébredtem érkezésére, a köszönésen kívül csak hallgattunk, Igyekeztem segíteni a nyitás előtti takarításban. Néha kurta utasításokat adott még, és figyelt minden mozdulatomra. Azután érkezett az első pár vendég, beszélgetésre már nem jutott igazán idő.

– Kérem rakjon tüzet… És hsogsson fát az udvarban… szólt még hidegen.

Hát most itt vagyok, ahogy mondtam. Az igazi ismerkedés azóta is elmaradt. De valahogy úgy érzem magam, mint egy mesében.

Bartha György korábban a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .