Bartha György: 10. levél
kedves milán nagyot hibáztam nem is tudom
helyre hozhatom-e valaha vagy mégsem lenne
baj tanácsodra vagyok kíváncsi most magamba vonultan
egyedül üldögélek a tábori ágyon
mérhetetlenül aggódok mert ugyanaznap
amikor a kereskedő távozott megismertem emese nevét
ő megfogadta a tanácsot és szobájába ágyába
támogatott borogatást hozott gondosan
betakart elszunnyadtam furakodó testmelegre riadtam
kisimította homlokomról a tincseket ne mozogjon
súgta majd átölelt én pedig bábuként hagytam magam
gyenge voltam meglepett vagy már vártam erre
szégyenkezhetek reggelig maradtam
félig ébren bántott a lelkiismeret hallom már
lépteit a kocsmasztalok között de kilépni rettegek
ó férfiasság hogyan tovább segítségedre rászorulnék
ám az most elmarad nyugtatom bátorítom magam
és a kilincset megfogom
Bartha György sorozatának előző darabja a Szöveten:
Previous
