Varjú Zoltán: Transzcendens

Megszülettünk élhetünk újra meg újra
fényt éget belénk a sötétben a szikra
vethet lángot gyújtva tűz arat
ledöntve kőfalat az elme mögött az én‘
csak én tudom hogy legbelül mi van
a test a váz a máz az kit takar a belső
szem ha lát a száj kitát az ész se érti tán
de nem zavar meg engemet ma semmilyen
titán se külső inger szülte gyűlölet harag
hiába érne hasztalan ki küldi rám az kardba dől
vagy ráfarag a sorsa karma önmagának
végzete hiánya elmebaj és annak kényszer-
képzete csupáncsak talmi ál-ego: –

Hiányos csonka lábú összetört LEGO…

Varjú Zoltán verse legutóbb a Szöveten:

Varjú Zoltán: Holnap valahol máshol