Sugár Dániel: Kísérleti hiányállapot (3.)

most ébredek s arcaink egymásra csúszva fénylenek át homorú vágyaim diszkrét geometriáján
és bárhová nézek az egybevágóság szabályosságát látom miközben minden forma és alak eszméléseim hangulatai szerint csavarodik ki a térben
ahogy magamra pillantok sem tudom már hogy tengelyem mely síkon fekszik bele az eltolódott világ koordináta-rendszerébe nemhogy létünk elkülönülését érezzem odabent ebben a szorongások közt ingó körpályáktól szabdalt bensőben
olykor egyek vagyunk hát bennem mert megcsináltam minket magamnak és közelebb vagy immár hozzám mint önmagadhoz valaha leszel
akár két kitérőegyenes más irányokba fordulunk nem szól ez örökre mert találkozunk még ha már nem lesz miért futnunk

Sugár Dániel prózaversének előző fragmentuma a Szöveten:

Sugár Dániel: Kísérleti hiányállapot (2.)