Rigó Tibor: [Nekem…]
Nekem /
több idő kell már hogy békésen elaludjak /
gondom van most a márciusi rügy terhes ágakkal
Nekem
több idő kell már hogy békésen elaludjak
gondom van most a márciusi rügy terhes ágakkal
úgy
aggódom értük hogy fagy a fakadó virágát ne érje
meglesem nappal hogy
nő-e rajt már
itt-ott parányi levélke
aztán a szelet hallgatom
jaj hogy süvölt tombol
áthallatszik dühe a bezárt ablakon
pedig öt kamrás plasztik és szuperül szigetel
de lám a szél fájdalmas sikítását
még ez sem fogja fel
szép tavasz születik vajúdik a táj
emlékeim megkopott korsója ilyenkor
lelkem mély kútjára jár
az óh meg nem reped féltem
óvom én nagyon
mert a múlt tavaszok
édeskés harmat cseppjeit
mohón
kortyolni akarom
ezért kerül hát el mostanában már
esténként az álom
mert elmerengek minden emlék ezüstös cseppjén az
ébredező fák alatt
utam újra végig járom
hogy mely tavaszt ébredést vagy zsongást
hol rontottam el
az oly mindegy most már
mert hogy mindig el kell rontja valahol az ember
idős fejjel jön rá csupán
hogy a boldogság egy soha el nem sütött
ám feltöltött fegyver
a szívéhez emeli
de elsütni gyáva
mert fél hogy felszakad
annak rozsdás vaslakat zárja
és a rabmadár mit őriz
talán szárnyra kelne
dalolna az égen
igaz társát keresve
és ő
majd ott marad üres kalitkával
mert magának akarná önző hatalmával
hát ezért nem alszom el
ha tavasz ébred újra
madarak nász dalától szakad szívem
összes rozsdás húrja
az én madaram elszállt és vissza még
egy tavasz sem hozta
a szél is azt dübörgi
üres a kalitka.
Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten: