Ami maradt /
bámulod a némult /
madarat
a lelkiismeretről
Ami maradt
bámulod a némult
madarat
nézed arcodat
ében
krátermély szemében
ő szemedből olvassa
már odaát
utolsó egyszervolt dalát
Fábián István verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Majd. / Most kergettem, húztam, / emeltem, nyúztam, / buborékra írtam, / egyenest görbítek, / metszem épp az eget,
A férfi megérkezik. / A nő széken ül, ölében gyűrődő ruhájának redőit simogatja.
Ádám Tamás Nyárutó Langyosodik a cseresznyefák lombja, fonnyadnak az árnyak halványkék tó tetején. Térzenét játszanak tompa fényű madarak a padokon. Didergő tekintetek vágják szét a sugarakat. Átmeneti kabátom tépett lapulevél vállamon. Ádám Tamás verse legutóbb…