Szente B. Levente: Ezredvég előtti apokrif
variációk egy címre: „A szörny a katedrális falán egy parazita” – Selmeci György
furcsa egy képződmények lettünk
az ember nem hasonlít már a lóhoz
nem olyan mint egy veréb
rózsához majomhoz delfinhez vagy darázshoz
köze nincsen sőt nem ingere semmi láthatatlan lénynek
és a széna illata is valamiféle ősi füstemlék lett
tán a büszkeség ezen reflexét csak gyenge akaratú költő ha idézné
elviselni hogy mindannyian feltámadunk
a mennyben paradicsomban valami új testben
a gépekben is ismerőst bűntársat keresünk
mert az antik viselkedésformák alapján lesütött fejjel
önigazolást keresve mindig másra mutogatunk
sok ezer éve
így hát hova tovább – jóhiszeműen csak kérdezem
megégettük a könyveket a krisztusokat
öltünk halomra dicső népeket szent nevedben
jól tudod mit érdemel az ilyen
hogy is mondjam – már nem vagyok olyan biztos
ebben az egészben
gyermekeim
legalább ti ne
ne építsetek hamis katedrálisokat
az egyetlen ajtó mit kinyithattok az a szívetekben
Szente B. Levente verse korábban a Szöveten:
