Hajnalban a panelházak közül futsz
repedésen üvegcserepeken zebrán
át és nézel hátra beér-e az éjjeli
gyötrés vagy megelőzöd önmagad?
A réten körözöl oldalról ott szúr beléd:
Öregszel a kétszer annyi táv fele elég.
Nehezül mindened megállsz.
A fűben rigó gilisztával az égben füstcsík
zihálsz a hold még fenn van nézed a fákat
a fűszálak lassan egyenesednek utánad
– így vész nyomod.
Barátom, írónak ez a legjobb kiindulási pont.
Bartha György verse:
Kalász István verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?