Szentesi Edina: Két világ közt
Kovács Richárd Attila fotója (Részlet)
Ez a világ mintha félúton lenne
lelkem minden nap lázálomra ébred:
nem vagyok jó helyen
tétova veszteglés a semmiben
mardosó kétely – elvesztem
Hol vagyok s minek?
a hogyan tovább-ok szérűjére nem találok
hasztalan repdesnek
főm felett talányok
madarak messzi szárnycsapásából
csupán a hulló tollaikban
tűnik fel számomra némi vigasz
hogy bár létezésük innen fel nem foghatom
bizton mégis igaz
Kaszabol a csend mi úgy érkezik
mintha hideg tűvel érintenék:
rendben és pontosan
És mindig ugyanoda szúr balfelembe
Megrekedtem.
Némán állom kaotikus zsibongását
a környező létnek,
melynek önkéntelenül kívüle maradok
Jobb lenne tán tudatosan sodródni
a szakadék szélére,
semmint céltalan lebegni az űrben
ahol a csillagok sárga fénye
remény helyett dárdát szúr a szívbe
Nem vagyok jó helyen
s így nem lehetek jó sem
Lényem részleteiben nyüzsög a kétely
szabdalja testem
mind kisebb szegletekbe
Távolodom, bár mozdulatlan testem.
Nincs se tér se idő
textúrák, temperatúra nélkül
üresen képtelenül renyhén
lebegek
Rácsok nélküli börtönömnek falai ezerszeres
vastagsággal védenek engem
az úttól hogy dönthessek:
Menny vagy Pokol
Ez hát a Purgatórium.
Kovács Richárd Attila fotója
Szentesi Edina verse legutóbb a Szöveten:
