(Advent ezerkilencszázötvenhatban)
Ködfátyolból varrt szende szép ruhában
Álmodozott már az őszi bronzarany.
Krisztus születését meghitten vártam,
Nem jött az el könnyen, és olyan hamar!
Gyűjtöttem kartonból piros szíveket,
Hajnali miséken mormoltam imát.-
Fagyott jégbordákon nagyokat estem,
Mert esendő vagyok, mint akárki más!
Viharos széllel szállt a templomi dal,
Szemünk-szánk tele lett fehér hóporral,
S vajúdott már az ég, s a három király.
Betlehemeztünk. – A botok zörögtek,
Házhoz vittük Jézust, az Újszülöttet,-
S elhittük, tőle majd jobb lesz a világ!
Balajthy Ferenc verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?