
Virágot küld
a karácsonyi kaktusz szirmai
aprók, halványpirosak,
később érkeznek a díszdobozok,
sűrűn hullanak belőlük
a lecsupaszított szavak.
Csak ne széttördelt sorokat,
fényes gyöngyei szanaszét gurulnak,
nehéz már hajolni,
szőnyegen keresni,
vagy ágy alatt hasalva.
Foroghat egyre
az idő kegyetlen kereke,
valaki épségben húzza meg magát
a tiszta pont helyén.
Szerelme örök lakat léteden,
hiába mulasztotta el benned
a világot megváltani.
Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
