Támba Renátó: Decubitus

Rongyosra fetrengett rácsos ágyam
lélekvesztővé szomorodott
teleregénnyi tévelygésem nyomán…
decubitusos a bánat,
mely sovány, keserű húsával
etet, és nem jönnek ápolóim
megfordítani. Következő
álmomban talán óriáscsecsemő leszek,
mely kisírja magának a törődést.
De most hallgatok, mint akit
magára hagytak
a lábujjhegyen kóborló istenek.