nincsen bármire jó vád
úgy kell zengeni ódát
hogy még fájjon az élet
éjed bárhova széled
úgy gyűjtsd össze a nyájad
mint rég gyermeki tájat
úgy szedd össze akolba
csöndben messzire szólva
mert így ébred az ég fel
mélyén két szemed ékszer
felszínén kezed árnya
mint rút régi kaszárnya
romlott omladozik már
ott lent mégis a hit vár
rád néz felkacag egyszer
véred benne a vegyszer
Csikai Gábor versciklusának előző darabja a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
