Köves István: Gurul kétszáz mosoly az em hetesen
Gurul kétszáz mosoly az em hetesen
Köves István
null kilométeres Yamaháján a bukósisakos
sztrádarendőr mosolyogva csak azt kéri,
amikor patyolat kesztyűjével leint minket,
nyissam meg az első ajtót, mosolyogva,
hogy lefotózhassa a két vidám személyt,
a félsüket költőt és a félvak festőművészt,
ezt úgysem hiszi el neki senki az őrsön:
hogyan is gurul kétszáz év az M7-esen.
De micsodás kétszáz év, drága biztos úr,
kelet-kurópai, sőt nemzeti, s magyar, hisz
honosítva a Toyota Corolla is 2002 óta,
négy láb és négy kerék, az összefogás, ím, mit tesz,
a messzeség felé, sietség nélkül, ráérősen, hiszen
míg készül a fotó, árnyékköpenybe burkolózik a táj,
s mi huncut mosollyal már a végcélra készülődünk,
amiről mit sem tud a készséggel kotyogó dzsípiesz …
Köves István verse legutóbb a Szöveten: