Érvényesen, de nem megengedetten a víz idegenben, vasföldből ered hogy is lehet a neve az, ami végül ha a Fekete-tó a szülőöle: mocsárméh hogy is lehetnék az, ami vagyok ha eredetemre nem emlékezem csak arra, hogy egy darázs mászik mezítelen lábfejemen a semmiből érkezem, az elmosódott fényképek hazug idilljéből a víz csendesen csorog a híd alatt dombok talpát csiklandja a folyó végre önmaga valóságát éli domolykó ugrik a szöcske után a jelenlét valósága byroni spleent idéz a szorongás oldódása nem hoz békét de lassan partot ér billegő ladikom nádas öleli át, bólogató gyékénybuzogány befogadja a zöld vízű mennyország fehér vitorlás köszönti az öböl túloldalán tükörsima káprázatban öreg arcom nevet hideg platántörzsnek döntöm a hátam mézillatú dallamot hoz a pirkadat
Balaton László verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
