2024.11.06.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Zubornyák Zoltán: A vizsga (El nem mesélt történetek 217.)

Zubornyák Zoltán: A vizsga (El nem mesélt történetek 217.)

S ha már tudja, akkor még mindig csak negyedosztályú. Legalábbis 1972-ben így lett volna.

Amikor 1972-ben elhatároztuk, hogy mi leszünk a Zorro, elmentünk a Budapesti Honvédba vívni, Iván barátom édesanyja, dr. Beer Zsuzsa (pótanyám, nagyon szerettem) terelgetett minket a vívóterembe. (A Honvédban „Erőt, egészséget” kellett köszönni jó hangosan, és sapkát le, de azonnal!) Bercelly Tiborhoz szeretett volna beíratni bennünket (Berczelly érmeit felsorolni egy másik írás sem lenne elég), de akkor egy másik „B” betűs, Berczelédy Tamás indított kezdő csoportot. Ebből a csoportból lett később éremhalmozó a kivételes adottságokkal bíró Abay Péter barátom. A vívás az elején, az alapoknál meglehetősen unalmas, sok a gimnasztika és a lábmunka, s bizony rengeteget kell futni. A Semmelweis utca 2. szám első emeleti vívóterme pedig igencsak pici terem volt, bele lehetett szédülni a körözésbe. Hosszú-hosszú évek kellenek ahhoz, hogy valakiről kiderülhessen egyáltalán, hogy van-e érzéke a víváshoz? Addig pedig szorgalom, kitartás és futkosás körbe-körbe.

Amikor a növendékek elérkeznek oda, hogy kiválthatják az igazolást, tehát igazolt versenyzők lesznek, elméleti és gyakorlati vizsgát kell tenniük. Mi is kaptunk egy három oldalas stencilezett papírt, amin a magyar vívósport összes aranyérmes sportolójának a neve szerepelt ABC sorrendben. Ez volt az alap. Addig nem is lehetett hozzákezdeni a gyakorlati vizsgához, amíg az elméletet le nem tudta a jelölt. Én Maszlay Lajosnál vizsgáztam (megint valaki egy halom éremmel), remegett a lábam, annyira izgultam. De sikerült felsorolnom az olimpiai bajnokokat, kivétel nélkül mindet. Erős motiváció volt persze, hogy 1972-ben egyéniben és csapatban is nyertek a párbajtőrözők, mert én ezt a fegyvernemet választottam. Szóval már ők is rajta voltak a papíron. Ezek után gyerekjáték volt a gyakorlati vizsga, megkaptam a minősítést, negyedosztályú vívó lettem.

A Színművészetin is volt egy időszak, amíg a felvételiző hozzá sem kezdhetett a felvételi anyaghoz, amíg a Himnuszt és a Szózatot el nem mondta. Ez volt az alap. Hogy honnan jutott mindez eszembe? Magyarország miniszterelnöke a napokban rosszul idézett a Himnuszból (S nyögte Mátyás bús hadát / Bécsnek büszke vára), amit nem engedhetett volna meg magának. Vagy ne idézzen. Vagy tanulja meg. Ez alap.

S ha már tudja, akkor még mindig csak negyedosztályú. Legalábbis 1972-ben így lett volna.

Zubornyák Zoltán legutóbb a Szöveten:

1 thought on “Zubornyák Zoltán: A vizsga (El nem mesélt történetek 217.)

  1. Zubi, jól értem?
    Akkor a miniszterelnök minősítése: minősíthetetlen? 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.