2024.12.06.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Juhász Zsuzsanna: Gazdakéz

Juhász Zsuzsanna: Gazdakéz

Én nem voltam sose nagyigényű, nekem elég volt az is, hogy ugattál végre. Pár éve csak, hogy őrzöd a házat. Hát legalább az már van neked. Ház, amit őrizz, és vele idegenek odakint. Akiket megugatsz, elugatsz a háztól.

Susunak

Engem nem zavar, ha nem ugrálsz körbe, és nem pisilsz be örömödben, ha meglátsz.
De tudnod kell, hogy ti ezért vagytok. Hogy feltétel nélkül kövessetek bennünket, hogy ragaszkodjatok hozzánk tűzön-vízen át. Hogy elfogadjatok bennünket, bárhogyan is néz ki éppen a testünk vagy a lelkünk.
Azért vagytok, hogy ne kelljen színészkednünk előttetek. Hogy ne kelljen alakoskodni semmikor, ha veletek vagyunk.
Azért vagytok, hogy legyen, akinek még a koldus is tud adni valamit.
De legfőképp az örömért vagytok, a kitörő örömért, mikor megláttok bennünket. A viháncoló futásért mihozzánk. És még ha sokáig kell várni ránk, azért se haragudjatok. A gyerekeink durcáskodnak előbb, ha sokat késünk, de ti sosem. Nektek egy perc ugyanolyan hosszú, mint egy év vagy évtized a várakozásban.
Én nem voltam sose nagyigényű, nekem elég volt az is, hogy ugattál végre. Pár éve csak, hogy őrzöd a házat. Hát legalább az már van neked. Ház, amit őrizz, és vele idegenek odakint. Akiket megugatsz, elugatsz a háztól.
De felém nem rohansz sosem. Talán rájöttél, hogy nem kell, én megvárlak. Igaz, úgy is kezellek, mint valaha totyogó gyerekeimet. Megvárlak mindig, hogy kinézgelődhesd, kiszagolgathasd magad.
Különben is,, megmondták, meg, hogy muszájból adnak oda. Az ez előtti családod jó volt, csak a régebbi volt rossz. Azt mondják, pincében tartottak, és bedobálták az ennivalódat. Menekülsz is a dohszagtól, és az asztalok alól. Nehogy rád essen valami. De az előttünk lévő családod jó volt. Csak gyereket vártak, és nem akartak újabb albérletbe vinni. Féltek, hogy rontod az ázsiójukat. Az értéküket. Mintha valami fertőz beteg lennél vagy szégyenfolt. Pedig náluk megvolt mindened. Szép kis ágyacskád, mert nem volt szabad ágyra feküdnöd. És labdajátékod is volt, amiről hamar lemondtál. De tényleg, milyen értelmetlen újra és újra visszahozni egy labdát. Szerintem te is dicséretért csináltad, de még arra se voltál kiéhezve. Valahogy megemberesedtél, valahogy olyan lettél, mint egy sokat megélt ember. Töprengő, tapintatos és visszafogott.
Bölcs. Olyannyira, amennyire a kis eszed engedi. És tudom, te már biztosan nem fogsz behugyozni az örömtől, ha meglátsz.
Az előző családodban pedig a férfit, az egyetlen pénzkeresőt baleset érte. Lehet, hogy le kell vágni. Lehet, hogy nem lesz jobb keze.
Nem hát. Mert te voltál az.

Juhász Zsuzsanna prózája legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.