hátamra venném a várat
de az alkalom magára várat
a pavilon üvegtetején megakadnak
a fákról lehulló levelek

szürke határvidék
a csuklya alól az utca
forog a mindenség légcsavarja
a pillanatot felcsavarja

éjszakai süllyedés emelkedés
emléke régi tavaszoknak
azoknak az útját kövesd
akik mögötted araszolnak