Ült a kicsi ember a kocsma mögött,
ragyás beton hullámzott alatta,
a hídon sörösüvegek haladtak,
sóhajtozott: inni nem mindig öröm.

Négy évtizedig sorvadt lángok között,
kopott bakancsa létrafokba akadt,
megrogyott háztetőn tömlők kígyóztak,
a halálfélelem szirénázva jött.

Mámorban teltek a nyugdíjas évek,
cúgos szülői ház lett menedéke,
fogadalmát nem tudta betartani.

Részegen dőlt le a keskeny gangról,
tört koponyáját látták a kanyarból,
nyögését alig lehetett hallani.