Bene Adrián: kívüllét

igazad volt tényleg feromonok
illanása az élet néha tévedő
hormonpórázon szaglászó
játékos itt minden férfi és nő

vannak sajátos neuronális bugok
amikor becsípődik a jelen örökké-
tehetetlenségének el nem fogadása

hisztis gyerek a reménytelen szerelem
nosztalgiája a húson túli világ után
magyarázza püthagórászt és platónt

kérnek egy kis figyelmet
a létezésüknek súlyt
amit elviselhetnek

szikkadt irodák ketreceiben
felvágottak között a sparban
megcsillanó szomorú szemek

mint eső után a sivatagi timelapse
kivirultok ti is georgia o’keeffe tudta
minden nő virág és minden virág –
mondjuk úgy hogy egyedülálló csoda

a jelenben lebegés nemdetermináltsága
a lettingloveflow spontaneitásfonalai
a fülbe súgott versek emlékei sarában

peter gabriel és a biopoétika koncepciója
a szeretethimnuszban a német nyelv
transzcendens erotikája a szádban

bármilyen változó időket élünk
elkötelezettségünk töretlen hogy
ritmizálta volna ezt németül luther

elkalandozol kicsit a climax előtt
bei gott ist kein ding unmöglich
isten mindenkinek lök valamit

neked az esti csetet a közös világ
oltárán egy távolódó űrhajó utasával
két helyes kis porcelánállat között

Bene Adrián verse legutóbb a Szöveten: