És múlt a karácsony az ágya alá
rugdalta a mindent a bankszámláját
nézegette poharat ejtett a konyha
kőre harapott szavakat a busz után
elfutott a szíverősítőre ráivott mind
megette amit főzött a szájszegletbe
húzódott meg és többször tett úgy
mintha bokros dolga volna.
Este ülőpárnával tért meg magához
az erkélyről az elmosódott holdat fény
képezte. És vashiánya lett. A tévéből
a híradót nézte a házak égtek fák között
halottak voltak digitálisan kitakarva -ő a
kanapén ki-belélegzett… - Így múlt el a
hosszú tél. Visszahozhatatlanul.
Peripetie: márciusban éjjel álmában
golyót kapott arccal a hideg földre bukott
majd zihálva ébredt. Arra fel hogy a maga
helyében ez nem mehet. Ez nem lehet
az élet így tovább.
Kalász István verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
