2024.05.20.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Csikai Gábor: 1. metamorfózis

Csikai Gábor: 1. metamorfózis

1 min read
bennem vándorol egypár dal még, vérereimben / úgy oson el, mint dúlt hajnalban az éj, ha a Nap jön


1. metamorfózis

Csikai Gábor

bennem vándorol egypár dal még, vérereimben
úgy oson el, mint dúlt hajnalban az éj, ha a Nap jön,
és lassan melegíti a Földet, felveri alvó
titkait álmos létdaraboknak, mik sosem éltek
még, csak kis parazsak, vélt tűzből rég kiesett fény
most született katonái, s mégis létdarabok,
így úsznak tova vérereimben a dallamok, és így
hallom néha a ritmusukat, füleimben a taktus
feldobog, épp úgy, mintha a szívem ritmusa volna,
ősi zenék ezek itt, és mégis vérteli újak,
ennyi, amit tudok adni, ne is várj többet, az élet
így ébred bennem, s így lobban a hajnali égig,
míg én arra gyaloglok, hol nem járt soha árnyam
és fényem sem, bár kérdéseik itt a szememben
mégis elábrándoztak, a tájak rőt ragyogását
így hordom ma magamban, és hogy holnap is így lesz,
arról nem tudok én még semmit, megpihenek hát,
és várom, hogy megváltozzon körben a táj és
megváltozzon bennem végül a reggeli csönd is,
nem zúgó zajjá kell lennie, nem születéssé,
éppen elég ha lehulló szédület égeti kissé,
és amikor majd békén újra elalszik az éjben,
átölelem, s nem hívom többé titkai árját

Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.