Vörösmarty Mihály A vén cigány című versét az utolsó befejezett költeményeként tartják számon. Műfaját tekintve rapszódia, akárcsak a Liszt Ferenchez című verse: mindkét alkotás hangulata szenvedélyes, zaklatott. Ez a hangulat jellemzi Baka István Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban című művét is, bár sokkal elégikusabb.
A Vörösmarty-vers címében szereplő cigány a mulatozás ismert alakja, zenélésével elfeledteti a bánatot. Ám A vén cigány metaforája ebben az olvasatban a lírai én, tehát önmegszólító versként értelmezhető. „Muzsikálásra” szólítja fel önmgát, azaz versírásra. A költeménynek az első versszak és a refrén adja a keretet: „Húzd rá cigány„. Ez a felkiáltás egy elkeseredett ember kétségbeesett sírva vigadását idézi, amit csak a bor és a zene mámora oldhat fel. A refrén egyre fokozza a buzdítást a közeledő halál érzetével párhuzamosan erősödve. A lírai én utolsó erejével próbálja rávenni magát, hogy alkosson, de ennek a műnek rendkívülinek kell lennie. A negyedik verszakban az egyéni, a nemzeti és az emberi tragédiákról ír. Ez a panasztétel Baka költeményében is helyt kap: ,,Csak meg ne lásd, hogy a rapszódiák / aranysujtása megfakult molyette / díszmagyarodon, én szegény hazám„.
A vén cigány utolsó szakaszában hirdeti a reményt: „Lesz még egyszer ünnep a világon„. Az új világban érdemes ismét felvenni a vonót, amikor a vén cigány már örömről énekelhet. Ez a bizakodás a Liszt Ferenchez című költeményben is megfigyelhető szinte az egész versbeszéden keresztül. A kiengyensúsolyottság, a hit és a remény jellemzi. A lírai én tettre akarja sarkallni a népet. Az első sorokban egy kétségbeesett, szenvedélyes kérést olvashatunk: ,,Van-e hangod e beteg hazának / A velőket rázó húrokon? / Van-e hangod, szív háborgatója, / Van-e hangod, bánat altatója?” Ezt követően a lírai én előhozza az elmúlt századokat, amelyet szembeállít a jelennel: ,,Újra égünk őseink honáért, / Újra készek adni életet s vért″. Majd felszólítja Lisztet, hogy zenéljen nekünk: ,,Zengj nekünk dalt; hangok nagy tanárja, / És ha zengesz a múlt napiról, / Légyen hangod a vész zongorája, / Melyben a harc mennydörgése szól, / S árja közben a szilaj zenének / Riadozzon diadalmi ének„. Végül pedig a felismerés helyett a költői én a cselekvésre hívja fel a figyelmet: ,,S a felébredt tiszta szenvedélyen/ Nagy fiakban tettek érjenek, / És a gyenge és erős serényen / Tenni tűrni egyesűljenek; / És a nemzet, mint egy férfi, álljon/ Érc karokkal győzni a viszályon„.
Mindez az optimizmus Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban című versben nem található meg. Baka költeményének címe témamegjelölő, Liszt Ferenc utolsó éjszakáját írja le a Hal téri házában. Az utolsó éjszaka szókapcsolathoz már eleve szomorú, komor hangulatot társítunk. Liszt gondolatát tárja elénk elkeseredett, bús hangon.
A Szövet új felhívása:
Vélemény, hozzászólás?