Vihar érkezik, döng az ablaktábla,
lefolynak a felhők, a föld megköszöni.
Alszol, az idő még nem fegyelmez,
kevés éveidből is összeáll jóságod.
Ömlik szakadatlan, hová sodor a
sok víz? Álomból álomba csobbansz.
Beszélsz, de a hangzók kimosódnak,
cseppekbe gyűlnek, megértem így is.
Vonul a vihar, szárad kinn a hajnal.
Élsz; hozzászoktattál a jóhoz.