Gordana Manigoda: 1981 (Farkas István fordítása)

Gordana Manigoda

1981

Szeretek a fára mászni
két tűz közöttet játszani,
cigánykereket vetni,
kézen állni…

Ő nem szereti a nagymosást.
Kirepedezett tenyerét mutatja nekem.
Jobban hámozza tőlem a krumplit.
Egy nagy fazékba dobáljuk –
– sok éhes szájat kell megetetni.
Egyedül vagyunk a lakásban.
A féltestvéréről beszél, aki most tanult meg járni,
és még nem láttam,
valószínüleg nem is fogom,
mert el kell mennem mielőtt
visszaér a mostohája.
Újra a kezét mutatja.
Sikerül rájönnöm,
melyik kenőcsöt használja anyu,
azt mondja,
megpróbálom rábeszélni apámat, hogy vegye meg nekem.
Felveszi a kissöprűt,
söpri a szőnyeget a szobában,
mig én várok,
és körbenézek
a labdától, amit magammal hoztam
a görnyedt hátáig.
Jó barátnőm.
Mikor nevet lyukacskák vannak az arcán,
a III3-ba járunk.

(Farkas István fordítása)

Gordana Manigoda

1981

Ja volim da se penjem na drvo
i da igram između dve vatre,
zvezdu da pravim,
stoj na rukama …
Ona ne voli da pere veš.
Pokazuje mi ispucale ruke.
Bolje od mene ljušti krompir.
Ubacujemo ga u veliki lonac –

mnoga usta treba nahraniti.
Same smo u stanu.
Priča mi o polubratu koji je tek prohodao,
koga još nisam videla
i verovatno ga neću ni videti
jer moram otići pre nego što se
vrati njena maćeha.
Ponovo mi pokazuje ruke.
Uspevam da se setim
koju kremu koristi moja mama,
a ona kaže
probaću da ubedim tatu da mi je kupi.
Uzima malu metlu,
čisti tepih u sobi
dok ja čekam
i šetam pogledom
od lopte koju sam ponela
do njenih povijenih leđa.
Ona je moja dobra drugarica.
Kad se smeje ima rupice na obrazima.
Idemo u III 3 razred.

Farkas István