Kihalt sugárút, rajta járok,
itt vagyok, mint útszéli szalmabábok.
Fúj a szél, kézen fog a magány,
gondolkodom néma szám
ki nem mondott mondatán.
Fantáziaszegény az óra mutatója,
szemem fáradt, lábam bicebóca.
Messze, előttem, ködös homályban
áll egy alak elmerülve magában.
Engem vár-e, vagy valaki mást, nem tudom.