Varjú Zoltán: Bambul a horizont, rég elhunyt költők sírja felett
Bambul a horizont, rég elhunyt költők sírja felett
Varjú Zoltán
„If I should die, think only this of me:
That there’s some corner of a foreign field“
– (Rupert Brooke – The Solider)
Távolból bambul a horizont
ugyanolyan megposhadtízű
lágy eső csepeg most is akár
(ezer) évekkel ezelőtt Szkírosz
napsütötte partjain – verőfény
alatt szitált – ahogy szivárvány
nőtt az égre a lába földig ért
mint a magházból kitört dió
vagy emberagy formát öltött
kődarab hevert az ég láb alatt
ma lett a múlt: idézet kezdete
múltidéző: vége nincs csupán
csak végzete lehet a napsütés
este véget ér elszunnyad éjjel
pirkadatra vár majd újra kél
ugyanígy látta tán Akhilleusz
egykoron mielőtt Trója felé
indult volna megkeresni saját
vérpecsétes végzetét tengervíz
mögött a távolság végtelennyi
útnak tűnhet de mégis mindig
partot ér a vándor még ha célt
gyakran mégse tud csak vágy
gyötri szüntelen újabb indulás
készteti közvetlenül az érkezés
után érezhette Rupert Brooke
ezt röpke huszonhét éve alatt
folyton úton volt valahonnan
valahová amíg végleg révbe
jutott Szkírosz szigetén pihen
azóta akit örökre sírboltozat
takar – fiatal költő volt és ifjú
katona egy talán a sok közül
rég halott halhatatlan óriás
ki tudná azt megmondani(?)
hányan hol pihennek vajon
szerte széles nagyvilágban
írtak éltek haltak néha öltek
néha őket ölték utánuk halt
sok feltörekvő új nemzedék
akikre nem emlékezik senki
már kinek írtak minek éltek
» egyáltalán «
Varjú Zoltán verse legutóbb a Szöveten: