Ocsovai Ferenc: Kukori

Kakas vagy te, ki mindig a földbe túr
de még saját szemétdombján sem úr,
mert nem vörös, fehér, nagy tarajos,
hanem csak bozontos és kendermagos,
de ha legalább feltennének a háztetőre
hogy rátalálj az üde hajnali szellőre,
vagy felébrednének rá még néhol
amikor benned a vágy kukorékol
és a vak tyúkokra uszítod a hangod,
úgy lenne még köztük némi rangod,
ám ha át is vennéd érte jutalmadat:
akkor is kitekernék szépen nyakadat.